Gyorsjelentés

Ez az esztendő jelentős év az orosz nyelv szempontjából, ugyanis Putyin elnök rendeletben nyilvánította 2007-et az orosz nyelv évének. Érthető, ha az oroszok rendezvények sokaságával igyekeznek az egész világon az orosz nyelvre és kultúrára fordítani a figyelmet. Az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért szintén egy sor eseményt szervez ennek kapcsán. Az ok nem egyszerűen a gesztuspolitizálásban vagy csupán az alapítvány tagjainak szakmai elkötelezettségében rejlik. A magyar-orosz kapcsolatok – és azokon belül is a gazdaságiak - jelentős fejlődése önmagában elégséges indok lehet.

A Magyar Köztársaság kormánya – érzékelve a gazdasági kapcsolatok fejlődésének perspektíváit – 2002-től kezdve – számos politikai gesztust tett, de szorgalmazta a Magyar-Orosz Kulturális Évad megrendezését is 2005-ben, majd 2006 elején kormányhatározatban foglalkozott az orosz nyelv fejlesztésének kérdésével (2027/2006 (II. 24.) számú határozat), melyben rögzíti, hogy a magyar-orosz oktatási-tudományos kapcsolatok fejlesztésének előmozdítása és a társadalmi nyilvánosság garantálása érdekében szükségesnek tartja a civil szervezetek, nem kormányzati szereplők mind szélesebb körű bevonását a két ország kapcsolatának fejlesztését célzó programokba. A Kormány alkalmasnak tartja az Alapítványt az Orosz Nyelvért és Kultúráért az orosz nyelvi képzés és a magyar-orosz oktatási-tudományos kapcsolatok fejlesztésének elősegítésével összefüggő társadalmi feladatok ellátására. A Kormány továbbá felhívja az oktatási minisztert annak vizsgálatára, hogy az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért milyen módon kerülhet bevonásra a magyar-orosz oktatási-tudományos együttműködés kormányzati feladatainak végrehajtásába.

A kormány döntését meglehetős társadalmi támogatottság mellett hozta (a későbbiekben részletesen ismertetjük az erre vonatkozó reprezentatív felmérés adatait), ami jelentős legitimációt biztosít az orosz nyelv és kultúra hazai művelésének.

Éppenséggel van mit fejleszteni. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk – a rendelkezésünkre álló adatok alapján – az orosz stúdiumok jelenlegi helyzetét Magyarországon.

Az orosz tanulmányok mai helyzete

1. Közoktatás
Miután a Németh-kormány idején megszűnt az orosz nyelv kötelező oktatása, a szakembereknek nem volt nehéz előre látniuk, hogy rövid idő alatt drasztikusan csökkenni fog az oroszt tanulók száma – a megfelelő védőernyő kialakítása ugyanis semmilyen szempontból nem volt a 90-es évek elején prioritás, majd pedig az időközben végbemenő reálfolyamatok látszólag oka fogyottá is tették a kérdést.

Az 1993-94-es tanévben az addig az általános iskolákban oroszt tanuló 138 249-es szám kb. 60%-kal, a gimnáziumokban 40, a szakközépiskolákban pedig 50%-kal csökken. Ezt követően minden évben további csökkenést regisztrálhatunk, kivéve az ez előtti két évet, amikor stagnálást figyelhettünk meg. Ez az állapot azonban rendkívül alacsony szinten állt elő: a 2004/2005-ös tanévben az általános iskolákban 1450 ( 2005/2006-ban: 1317), a gimnáziumokban 1935 (2034), a szakközépiskolákban 587 (533) diák tanult oroszul. Ugyan létezik egy kevésbé gyakran oktatott nyelveket segítő “Élesztő program” az OKM-ben, de három év során csak 138 diák orosz nyelvi oktatása kezdődött meg ennek keretében.

Két tanítási nyelvű képzés folyik ugyanakkor a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban, ahol a tavalyelőtti tanévben 5 évfolyamon összesen 110 hallgató tanult oroszul, a 0-dikon viszont csupán 8. Orosz nyelven indított évfolyamot – 14 fővel – a Hunfalvy János Külkereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola, ahol a heti óraszám minimum 40%-ban tanulnak nyelvet.

Jelenleg 89 magyar középiskolában folyik orosz nyelvoktatás. A teljes közoktatásban fő munkaviszonyban összesen 234 pedagógus tanít orosz nyelvet.

Nem tudjuk megbecsülni a közoktatáson kívüli, tanfolyami formában tanulók számát. A nagyságrendet érzékeltetendő csupán egy adatot hozunk: az Orosz Kulturális Központ Puskin Nyelviskolájában az idei szemeszterben 200 fő volt a beiratkozottak száma.

Eközben példának okáért Németország nyugati felében inkább növekedett az orosz nyelvet tanulók száma, míg Franciaországban sem érezhető érdemleges csökkenés.

2. Felsőoktatás
2005-ben nappali államilag finanszírozott képzésre 190 orosz szakos hallgatót vett fel az ezzel (is) foglalkozó hat felsőoktatási intézmény. A 2004/2005-ös tanévben az orosz nyelvszakos hallgatók összlétszáma 634 (2005/2006-ban 672) fő volt, míg az oroszt, mint idegen nyelvet tanulók száma 1116 (1300). Mivel az államilag nem finanszírozott képzésnek nincs statisztikai bejelentési kötelezettsége, csak vélelmezni lehet, hogy a felsőoktatásban oroszt tanulók száma ennél magasabb. 2006-tól a bolognai folyamatra való áttéréssel a helyzet jelentősen módosulni látszik. A szlavisztika alapszakra jelentkezett 612 főből 268 főt vettek fel. Ennek relatív többsége orosz filológia szakos. Az ELTE BTK-n pl. 35 major szakos mellett eddig 30 hallgató vette fel un. minor szakként az oroszt, és számuk állandóan nő.)

A felsőoktatás egyes területein és intézményeiben az utóbbi időben egyébként is növekvő érdeklődést regisztrálhatunk az orosz stúdiumok iránt.

A magyar felsőoktatásban ugyanis nem csupán orosz nyelvi(filológiai) képzés folyik, hanem a legkülönbözőbb egyetemeken a történelem, politológia, szociológia, nemzetközi kapcsolatok stb. szakos képzésnek része az orosz történelem, társadalom, kultúra, országismeret tanítása. Az ELTE Bölcsészkarán működő Ruszisztikai Központ az első, és ezidáig egyetlen, történeti ruszisztikai műhely hazánkban, de különféle kelet-európai stúdiumokkal együtt más intézményekben (Pécsett, Szombathelyen) is oktatják-kutatják e részdiszciplínát.

Az orosz tematikájú kurzusok iránt kétségkívül élénkülő érdeklődés tapasztalható. A Ruszisztikai Központ által hirdetett félévenkénti 10-12 – nem kötelezően választandó – órát átlagosan 180-220 hallgató látogatja. Módszertanilag azonban szinte lehetetlen helyzetben, ugyanis a szakirodalmat angolul lehet csak megadni. (Oroszul az érdeklődőknek csak 1-2 %-a tud, s az is általában orosz származású.) Hasonló a tapasztalat más egyetemek orosz témájú előadásain is, amelyeken, természetesen, a figyelem a mai Oroszországra fókuszál.

Létezik hazánkban egyetemi szinten orosz nyelvű képzés nem orosz szakosok számára is. A Budapesti Műszaki Egyetemen évente kb. 15 orosz hallgató érkezik MA-képzésre robottechnikai szakirányon, és 3 orosz PhD-hallgatójuk is van. A Corvinus Egyetem szintén dolgozik az orosz nyelvű oktatás feltételeinek kidolgozásán külföldiek számára, és az ELTE Ruszisztikai Központ is elkészített egy orosz nyelvű mesterképzési programot. Bizonyára más egyetemeken, főiskolákon is felmerült az orosz oktatási piacra való betörés ötlete, ám egyelőre nem rendelkezünk több információval.

3. Tudományos szféra
Számos egyetem, főiskola rendelkezik orosz társintézményekkel kötött szerződéssel, amely általában a szakmai gyakorlaton túl tudományos együttműködést is előirányoz. A legjelentősebb ilyen típusú egyezmény azonban a Magyar Tudományos Akadémia és az Oroszországi Tudományos Akadémia közötti együttműködési tématerv a 2005-2007-es időszakra. Ennek keretében évente kb. 100 kutató érkezik hozzánk, és kb. fele annyian (átlagosan hosszabb időre) mennek Oroszországba. Az együttműködési tématerv 87 témát tartalmaz, amelyek döntő többsége (60) természettudományi. Aktívak a kapcsolatok a műszaki, fizikai, matematikai, számítástechnikai, kémiai kutatások terén, az izotópkutatásban, kísérleti orvostudományban, botanikában, talajtanban, geokémiában. A legaktívabb együttműködés ugyanakkor a történettudományban figyelhető meg: a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság gyakorlatilag az egyetlen, kezdetektől folyamatosan működő vegyesbizottság. A társadalomtudományok terén nagy előrelépés volt 2004-ben a Magyar-Orosz Társadalomtudományi Vegyesbizottság létrejötte. Értelemszerűen komoly együttműködés van a finn-ugor nyelvtudomány, az altajisztika, néprajz, régészet, az etnokulturális kapcsolatok kutatása terén. Az MTA-nak 5 témára vonatkozó együttműködési megállapodása van továbbá az Orosz Orvostudományi Akadémiával, és 2-3 tématerve az Orosz Mezőgazdasági Akadémiával, valamint külön egyezménye Dubnával.

A kulturális recepció

Másfél évtizedes hallgatás után a 2005-ös oroszországi magyar és a magyarországi orosz kulturális évad áttörést ért el a kulturális kapcsolatokban. Ez idő alatt közel 800 magyar és 500 orosz művész járt a két országban, több mint 200 kulturális eseményre került sor Oroszország 19 városában, és hazánk számos városa is mintegy száz orosz kulturális programnak biztosított helyet. Alapvető stratégiai célunkat, hogy a megszüntetve-megőrzött értékek kovácsolta új barátságok hálóját hozzuk létre, sikerült megvalósítanunk. Miként azt is, hogy miközben új viszonyokat generálunk, a régiek is újra éledjenek, hogy a magyar és orosz kulturális élet intézményes átalakulása után az új szereplők között új alkotói és szervezeti kapcsolatok jöjjenek létre. És mindennek eredményeként a Magyarország iránti szimpátia is érezhetően növekedjen. A számokból is láthatóan, az orosz kulturális bemutatkozás hazánkban ugyan kisebb léptékű volt, de néhány jól megválasztott programmal az új korosztályt is meg tudta szólítani, miközben az idősebb generációbeli kultúrabarát értelmiségiek affinitása az orosz kultúra iránt változatlanul számottevő.

Az eseménysorozat mind a közvéleményben, mind a médiában pozitív megítélésű, minden disszonáns mozzanatot nélkülöző volt. Ezt azért is fontos kihangsúlyozni, mert semmilyen russzofóbiának a nyomát sem lehetett felfedezni, és a szokásos sztereotípiák sem kerültek elő. Az egyetlen – ám annál lényegesebb – félreértés azzal a tévhittel volt kapcsolatos, hogy a magyarok még mindig olyan fontosak az oroszok számára, mint az 1960-80-as években voltak.

Reprezentatív felmérés a magyar lakosság oroszokhoz való viszonyáról

Mint azt a fentiekben megállapítottuk, 2002-vel kezdődően, de különösen 2005-től a magyar-orosz kapcsolatok látványosan bővültek, javultak. A ruszisztikai szakma képviselői ugyan már régóta a kapcsolatok élénkítése mellett érveltek, de a magyar politikai elit a rendszerváltást követő másfél évtizedben csupán a Nyugatra koncentrált. A gazdasági érdekek ugyan évtizedünk közepére kikényszerítették az elmozdulást a holtpontról, de senki sem tudhatta, hogy mindez milyen közegben megy végbe, mennyire számíthat a lakosság támogatására. A magyarok hagyományosnak mondható – történelmileg determinált – Oroszország-ellenessége, az 1945 után ránk kényszerített szovjet modell, valamint az 1990-es évek elejének brutális russzofóbiája ismeretében, valóban vizsgálandónak tartottuk a magyarok oroszokhoz való viszonyulását, mert minden ezzel kapcsolatos vélekedés csak találgatás lehetett. Korábban ilyen vizsgálat nem készült, ezért egyszerre több megközelítést is alkalmaztunk, és több célnak is meg akartunk felelni.

Az alábbiakban részletesen bemutatott TÁRKI Zrt. által végzett kutatás az un. OMNIBUSZ-vizsgálat keretében, 1033 fős, reprezentatív mintán készült, amely nemi, életkori, iskolai végzettségi és település-típusú metszetekben az országos arányokat követte. A kérdezőbiztosok egy több kérdést tartalmazó kérdőívvel keresték fel a kérdezetteket, amelyben a kérdéseknek csak egy része vonatkozott az oroszokra – a megkérdezettek tehát nem tudták előre, hogy egy átfogó orosz témájú felméréshez (is) adnak anyagot. A megkérdezésre 2006. szeptember közepén került sor, már egy, a helyhatósági választások miatti kampányban politikailag eléggé felbolydult országban, de még éppen a Magyar Televízió ostroma (és azzal együtt a Szabadság-téri szovjet emlékmű meggyalázása) előtt.

Első kérdésünk közvetlenül az oroszokkal kapcsolatos lakossági attitűdre kérdezett rá – más népekkel való összehasonlítás keretében. Az ötös skálán a következő sorrend alakult ki: 1. svéd (3,87), 2. német (3,40), 3. amerikai (3,18), 4. orosz (2,77), 5. román (2,37). Érdekes: ahogy haladunk a fiatalabbaktól az idősek, az iskolázatlanabbaktól az iskolázottabbakig, úgy javul az oroszok megítélése (míg pl. az amerikaiaké ellenkező mozgást ír le). Tehát a tőlünk legtávolabb eső, viszonylag kevéssé ismert, de elismert nép kapta a legkedvezőbb értékelést, míg közvetlen szomszédunk a legkedvezőtlenebbet. Az oroszok ez utóbbihoz közelítenek, de nincsenek túl távol az amerikaiak megítélésétől.

Míg az első kérdés inkább a pozitív attitűdöt vizsgálta (mely nép mennyire szimpatikus a megadott öt közül?), addig a második a negatívra kérdezett rá – történelmileg. Itt azokat a népeket kellett megnevezni, amelyek a legkedvezőtlenebbül hatottak a magyar történelemre. A végeredmény szimbolikusra sikeredett: a válaszok 56%-a az oroszokat említette, míg 50% a törököket. Ez kétségtelenül azt bizonyítja, hogy az elmúlt másfél évtizedben sem hagytak fel a történelem oktatásával az iskolákban, de a történelmi-politikai közelség okán az oroszok lettek az első számú történelmi kártevők, mintegy a 150 éven át Magyarország jelentős részét megszállva tartó törökök helyébe lépve. A fasizmus és náci megszállás a maga 38%-os említésével így szinte relativizálódott, a Habsburg-uralom pedig kifejezetten felértékelődött a közemlékezetben (24%).

A következő két kérdés az orosz nyelv helyét és fontosságát kutatta a világban. Arra a kérdésre, hogy mely nyelveket érdemes megtanulni, magasan az angol vitte el a pálmát: az összes megkérdezett 80%-a első helyen jelölte. Az említések sorrendjét is figyelembe vevő un. erősorrend a következőképpen alakult: 1. angol (35%), 2. német (27%), 3. francia (13%), 4. olasz (8%), 5. spanyol (7%), 6. orosz (5%). Az 1990 előtt kötelezően, tehát legtöbbek által tanult orosz a 6. helyre csúszott vissza, ám az összes említés 7,5 %-át kapta, ami jóval meghaladja a magyar közoktatásban oroszul tanuló kevesebb, mint 1% iskolás korú gyermek számát.
Arra a kérdésre pedig, hogy az iskolában választható nyelvként szélesebb körben is lehetne-e tanítani az oroszt, a lakosság igen megengedő volt. 46% válaszolt úgy, hogy aki akarja, az tanulhassa, 14% gondolta úgy, hogy jó lenne, ha minél többen ismernék az orosz nyelvet hazánkban, és csak a megkérdezettek 1/3-a vélekedik akképpen, hogy inkább a nyugati nyelveket kellene hatékonyabban tanítani.

Az ötödik kérdés az orosz kultúrával kapcsolatos ismeretekre kérdezett rá – a lehető legáltalánosabb formában. Meg kellett nevezni három olyan orosz személyiséget, aki a legjelentősebb az egyetemes kultúra szempontjából. Itt a legnagyobb meglepetést a magyar lakosság információ- és tudáshiányának a mértéke jelentette. Függetlenül attól, hogy az orosz irodalom klasszikusai ma is tananyagnak számítanak az iskolai oktatásban, a megkérdezettek 42%-a egyetlen egy nevet sem tudott felidézni emlékezetében. Egyébként az un erősorrend a következő: 1. Tolsztoj (18%), 2. Puskin (12%), 3. Lenin (10%), 4. Csajkovszkij (8%), 5. (holtversenyben) Dosztojevszkij és Gorbacsov. De Putyin sincs nagyon lemaradva – ő a 8., míg Sztálin éppen csak kicsúszott a top 10-ből (11.).

És végül a hatodik kérdés a magyar-orosz kapcsolatokat firtatta – külön a gazdasági, a politikai és a kulturális-tudományos kapcsolatokat. A válaszok nagyon pozitívak. A magyar lakosság 65%-a növelni szeretne a gazdasági kapcsolatokat, szemben a csökkentést kívánó 5%-kal. A kulturális-tudományos kapcsolatok esetében szinte ugyanez a helyzet (61%, illetve 2%). A politikai kapcsolatok területén már érezhetően visszafogottabbak az emberek: csak a megkérdezettek 38%-a akarja őket növelni, míg 8% kifejezetten csökkenteni szeretné. Egyébként, ahogy nő az iskolai végzettség, úgy növekszik a politikai kapcsolatok növelésének igénye is (alapfokú végzettség: 33%, középfokú: 43%, felsőfokú: 53%).

Milyen általános következtetéseket vonhatunk hát le a fenti felmérésből? A magyar lakosságnak a közepesnél alig valamivel rosszabb a véleménye az oroszokról és 56%-a (különösen a fiatalabb, a 18-39 év közötti generáció) gondolja úgy, hogy az oroszok nagyon kedvezőtlen hatással voltak a magyar történelemre. A kultúrájukról ugyan döbbenetesen keveset tudnak, de a rossz emlékek ellenére fontosnak tartják nyelvüket és megengedők annak tanítását illetően. A magyar-orosz gazdasági, kulturális-tudományos kapcsolatok további fejlődését a döntő többség akarja, a politikai kapcsolatok jelenlegi szintjét pedig csak elenyésző kisebbségük fejlesztené vissza.


Végkonklúziók:

1. A magyar-orosz kapcsolatok fejlődése megköveteli az orosz nyelv szélesebb körben történő oktatását, abból a célból, hogy a gazdasági, politikai, kulturális-tudományos téren rendelkezésre álljanak a kétoldalú kapcsolatok tovább fejlesztésére alkalmas szakemberek. 
2. Ez a megállapítás – országos, reprezentatív felmérés tanúbizonysága alapján – egzakt módon verifikálható.
3. Ugyanebből a felmérésből tudható az is, hogy az 1. pontban leírtaknak nagy a társadalmi támogatottsága.  
4. Az idézett kormányhatározat szerint az államigazgatás szintén adekvát módon kívánja kezelni a kérdést.  
5. A vállalatok körében végzett igényfelmérés ugyanezt igazolja vissza.  

                                         Budapest, 2007. február 9.  Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért