Az Orosz Tudományos Akadémia 2007 decemberében döntést hozott az Отечественная история című folyóirat névváltoztatásáról, mely ezentúl Российская история címen fog megjelenni. Az újjáalakult szerkesztőbizottság, amelynek tagja lett Szvák Gyula, 2008. február 28-án kibővített ülést tartott Moszkvában a folyóirat tartalmi megújításának feladatairól. A szerkesztőbizottsági ülésen Szvák Gyula professzor az alábbi felszólalást tette:
Vízió a Rosszijszkaja Isztorija jövőjéről – nem a kívülálló poziciójából
A legfontosabb tézisem: egyetértek a főszerkesztő elemzésével, a folyóirat általa felvázolt jövőbeni irányával, a megújulás tervével. Szándékosan nem mondok sem reformot, sem modernizációt. Orosz történelmi környezetben ugyanis ezek a szavak pótlólagos magyarázatot, pontos definíciót igényelnek.
Ebből következik második tézisem: nem lehet elkerülni, „megúszni” a terminológiai, és abból következő metodológiai vitákat. A szavaknak a helyükre kell kerülniük: nem beszélheti mindenki a saját, senki más által nem értett nyelvét, a történészi közbeszéd ma gyakorlatilag a szavak kakofóniája, ambicionálnunk kell, hogy legalább értsük, ha nem is értünk egyet vele, amit a másik mond.
Ez éppen hogy nem mond ellent harmadik tézisemnek: a történelmi megközelítések, témák, módszerek pluralizmusának, amelyet minden esetleges akadály ellenére a folyóirat vezérfonalának kell tekinteni.
A negyedik tézis: egyenlő távolságot kell tartani az ideologikus, átpolitizált történetírói hagyománytól és mai megnyilvánulási formáitól. A kommunista, a vallási, a nacionalista, a liberális, a (neo)konzervatív történelemmagyarázat egyformán kívül esik a tudományos paradigmán.
A kritikát ki kell terjeszteni az 1992-2006 közötti időszak történetírására is. A szovjet történetírást differenciáltan kell kezelni, finom elemzést igényelnek egyes korszakai, nem általánosítható a kritika az egyes történészi teljesítményekre, tehát minden történészt külön-külön kell értékelni. És ennek a kritikai szemléletnek a rendszerváltás utáni neofita túlbuzgalom hevében fogant történészi produkcióira is kell terjedniük.
A marxista paradigmát nem lehet kizárni a legitim történettudományos elemzési módszerek köréből.
A folyóiratnak pontosan kell pozícionálnia magát a világ ruszisztikájában és az oroszországi történettudományban egyaránt. Egyfelől a vezető szerepet ki kell terjeszteni nemzetközi síkon is: fel kell hagyni az orosz történetírás szemérmességével és a rendszerváltás követő időszak kisebbrendűségi érzésével, amelyet elsősorban az angolszász ruszisztikával szemben érzett. Ezen új szemlélet fő szócsöve és zászlóshajója a Rosszijszkaja Isztorija folyóirat lehet, amely egyúttal centrumává válhat az orosz történelemmel foglalkozó külföldi és orosz történészek új nemzetközi közössége megszervezésének. A folyóiratnak nem lehet figyelmen kívül hagynia azt a tényt sem, hogy a világ egyes részein ismét szembe kell nézni a russzofóbia megnyilvánulásaival, amivel szemben felvilágosító tevékenységet kell folytatnia, s ebben különösen lehet és kell számítani az új generáció fiatal szakembereire.
A folyóiratnak óvatosan és érzékenyen kell reagálnia a politika, a hatalom „megrendeléseire”. Az új identitás keresése a mai valóság része, nem tudomást venni róla legalább akkora hiba, mint szolgálójává szegődni. Ennek az új identitástudatnak a meglelése nem történhet felsőbb akaratból: éppen a történettudománynak kell segítenie abban, hogy az orosz múlt valóságos értékeinek feltárása segítségével jusson el a politikai közösség az új összetartozástudatig. Ebben az összorosz útkeresésben a folyóiratnak kitüntetett szerepet kell szereznie. Meggondolandónak tartanám ebben az összefüggésben egy népszerűsítő, nagyobb tömegekhez eljutó „leányfolyóirat” indítását a Rosszijszkaja Isztorija szervezeti keretein belül.
Végső összegzésben az új Rosszijszkaja Isztorijanak egy átmeneti korszak átmenetiség jegyeit magán viselő történettudományát kell képviselnie. Sem jobbnak, sem többnek, sem magasabb rendűnek nem mutathatja magát.
Ambíciója azonban lehet – sőt kell is, hogy legyen – a letisztulási folyamat, az új értékek alkotta új paradigma kialakulásának elősegítése.
Szvák Gyula
| 
