Midőn tisztelettel köszöntöm a hazai ruszisztika ünnepén megjelenteket, először is örömömnek és meghatódottságomnak hadd adjak hangot amiatt, hogy láthatólag ez nemcsak az én vagy a Ruszisztikai Központ és az Alapítványunk ünnepe, hanem a sok megjelent kollégáé is. Ebben a teremben hallgatók és oktatók, kutatók és egyszerűen csak az orosz kultúra igaz barátai foglalnak helyet, az ország számos helyéről, a legkülönbözőbb intézményekből. Mondanom sem kell, nem erőszakra jöttek ide, hál’Istennek rég elmúlt az az időszak, amikor embereket csak úgy ki lehetett vezényelni. Azon ne bánkódjunk, azt a „régi szép” időt ne sírjuk vissza, arról ne nosztalgiázzunk. A mi legitimációnk sokkal szilárdabb és maradandóbb: az igaz ügyszeretet, az önzetlen tenni akarás és egy más nemzet nyelvének és kultúrájának őszinte csodálata.

Hosszú út vezetett idáig. A Ruszisztikai Központ szellemi elődje, a Ruszisztikai Intézet éppen a rendszerváltó 1990-es évben alakult, sokan őrülteknek tartottak akkor bennünket, de legalább senki nem vádolhatott azzal, hogy ráültünk a konjunktúra hullámára. Éppen hogy ellenszélben igyekeztünk őrizni a szakma lángját, amikor oly sokan kényszerűségből vagy csak – mondjuk ki nyíltan – félelemből, kenyérféltésből vagy prózaian: karriervágyból a pálya elhagyását vagy még durvább módot, az antikommunizmus rasszizmusát, a russzofóbiát választották. Mára a hátunk mögött tudjuk már, de még mindig a tarkónkon érezzük a „Tovariscsi konyec!”szellemiség vérfagyasztó leheletét, így egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a pillanat törékenységéről, arról, hogy feladatunk, tennivalónk számos.
Első helyen ezek között a szakmai szolidaritást emelném ki, és azt hiszem ezen a téren jól állunk, ezt a jelenlévők megtisztelő bizalom demonstrációja tapinthatóan bizonyítja. A szakmaisággal folytatnám, hiszen hitelességünket az új eredmények garantálják. A mai kitüntettek egész pályája bizonyítja, hogy a magyar ruszisztikának nem kell szégyenkeznie: az továbbra is nemzetközi színvonalú. Szakmánk nemzethatárokat átívelő jellege, nemzetközisége a következő érték, amely zsinórmértékül szolgál számunkra. Munkánkat a nemzetközi ruszisztika részeként, az orosz és nem orosz nyelvű ruszisztikával való állandó, termékeny diskurzusban képzeljük el és valósítjuk meg.

Barátaim! Az orosz nyelvet lehet íróasztal mellett, egy magnetofon társaságában is tanulni, a kollégák pedig ma már a világhálón is be tudják szerezni a szükséges információkat. Ebben a munkában azonban csak az orosz nyelv és kultúra éltető közege, a mai Oroszországgal való eleven kapcsolatok révén lehet tartós eredményt elérni A magyar-orosz kapcsolatok harmonikus alakulása nélkül a ruszisztika sem művelhető hosszú távon. Ismerek russzofób kremlinológusokat, de ruszista nem lehet oroszgyűlölő. Nekünk nem a változó politikai rendszerekhez, hanem a korszakokon átívelő orosz kultúrához van kötődésünk, ezért nem kellett soha és ma sem kell megtagadnunk szakmánkat, nézeteinket. Szégyenkezzenek azok, aki húsz éve még nagy októberi forradalomnak mondták azt, amit ma puccsnak neveznek. Az igazi ruszista szakmai ethosza ezért kikezdhetetlen és katartikus. Büszkék vagyunk szakmánkra és ezt a büszkeséget közvetítjük az újabb generációknak.

Mert, kedves barátaim, az újabb nemzedékek jelen vannak. A középiskolai oktatásban ugyan nem látok egyelőre előre lépést, de az egyetemeken ugrásszerűen nő a hallgatók száma, nem is mindenütt tudnak fogadni minden orosz nyelvet tanulni vágyó diákot. Évről évre kitapinthatóan növekszik az orosz stúdiumok iránt érdeklődő hallgatók száma, és ez kétségkívül a társadalmi igény növekedéséből fakad. A mi dolgunk az, hogy megfeleljünk az új évezred diktálta új elvárásoknak: korszerű, hiteles, versenyképes tudást nyújtsunk diákjainknak. Ehhez magunknak is állandó megújulásra, ismereteink frissítésére, a szakmai utánpótlás biztosítására van szükségünk.

Kedves Kollégák! Ez az év azért különösen jelentős számunkra, mert először az utóbbi évtizedekben tevékenységünket nem csak elismerték, de hathatósan támogatták a magyar kormány és az orosz állami alapítvány, a Russzkij Mir részéről. Ennek eredményeként létrejöhetett az ELTÉ-n az új Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ és a Russzkij Mir jóvoltából heteken belül megkezdi működését a legkorszerűbb technikával és szakirodalommal felszerelt módszertani könyvtár és kabinet egyetemünkön, amely nyitva áll az ország valamennyi ruszistája, diák és tanár számára egyaránt. Központunk kidolgozta a bolognai rendszerben tanuló új hallgatói generáció számára a történelem mesterszakon az Orosz és Kelet-Európai szakirányt, megalapított egy teljesen új mesterszakot, a ruszisztikát és kidolgozta a Történész Doktori Iskolán belül a ruszisztikai doktori programot. A szakmai vertikum tehát teljes, a hagyományos orosz filológiai képzéssel együtt, úgy gondolom, szakmánk felkészült az új, megnövekedett igények támasztotta kihívásokra és a nemzetközi felsőoktatási térben méltó helyet lesz képes kivívni magának.

Kedves Kollégák! Idén másodszor gyűlünk össze azért, hogy átadjuk az Orosz Nyelvért és Kultúráért alapítvány és a Ruszisztikai Központ díjait. Pillanatok alatt ki fog derülni, hogy e díjak nem egy kuratórium, hanem egy egész szakma megbecsülését hivatottak tolmácsolni, nem egy intézmény polgárait díjazzák, hanem a hazánkban munkálkodó valamennyi ruszisztikai műhely, valamennyi munkatársa számára kívánnak értő visszajelzéssel szolgálni, megbecsülést adni, a szakmai közösséghez tartozás felemelő élményével szolgálni. Kiváló tudósok és pedagógusok, nagyszerű emberek és kollektívák kapják idén (is) a díjakat, büszkeség számomra közöttük lehetni.

Szeretném elmondani azt is, hogy idén nem véletlenül választottuk november 28-át ünnepségünk időpontjául. Ez a nap ugyanis egy nem mindennapi ember és tudós, egy európéer orosz hazafi születésnapja. Dmitrij Szergejevics Lihacsové. Azé a ruszistáé, akinél senki avatottabban nem tanulmányozta és népszerűsítette a régi orosz kultúrát, de akinél nem volt fogékonyabb szovjet elme az új iránt, az európai kultúra több évezredes értékei iránt. Szeretném, ha ez a nap, Dmitrij Lihacsov születésnapja a magyar ruszisztika ünnepévé válna, ha hagyományt teremtenénk és ezentúl minden évben ekkor adnánk át a ruszisztikai díjakat. Kezdeményezni fogom az alapítvány kuratóriumánál, hogy a jövő évtől kezdve az év ruszistája Lihacsov-díjat kapjon. Ennél nagyobb megtiszteltetés magyar ruszistát nem érhet, ám az is biztos, hogy, egyetlen magyar díjazott sem fog szégyent hozni a névadóra.

Vonatkozik ez az idei kitüntetettekre is, akik körében megtiszteltetés számomra ezeket a gondolatokat elmondani. Kívánok nekik további töretlen alkotókedvet és nem csillapodó örömöt abban, amit csinálnak. Nekünk mindnyájunknak is ezt kívánom. Gratulálok a győzteseknek. A mai napon mind annak érezhetjük magunkat!

Köszönöm.