A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna

Velem történik

avagy egy ELTE-s hallgató egy napja a Várnai Nyári Egyetemen 2017-ben

Óracsörgés: 7:30!!! Persze nem kellett volna hajnali kettőig beszélgetni a bolgár szobatársammal az olasz és grúz lányokról, Várnáról és minden egyébről OROSZUL!!! Sebaj, hiszen óriási energiákat tud adni az embernek az, ha a napjait azzal töltheti, amit tiszta szívből szeret.

Összeszedem gondolataimat, elrendezem az előző este nem túl pedánsan hagyott kollégiumi terepet, majd egy „bolgár” reggelire készítem fel e gyomromat. Rutinos hallgatóként (már körülbelül négy napja vagyunk Várnában) leellenőrizzük, milyen a tegnap éjszaka hátrahagyott fürdőszoba állapota. Igen, még mindig minden vízben úszik, hiszen errefelé nincsenek zuhanytálcák?, kabinok, függöny sem, így minden csurom vizes lesz, ha az ember zuhanyozni akar egy végigtanult, majd átbulizott nap után. Két fiú után ez nem is csoda. Krum, a szobatársam - akinek megtudtam,hogy névrokona a Harry Potterben szereplő egy fiú is - még csodálkozva nézi a tenyérnagyságú lepkék és kizárólag fullánkkal rendelkező rovarok tömkelegét a szobánk padlóján. Azonban választhattunk: vagy megfulladunk a sivatagi klímában, vagy nyitott ablaknál alszunk, beinvitálva repülő „barátainkat”. Hűtőnk van, hűteni ennek ellenére nem tudjuk magunkat vele, csak a szomszéd lányok szendvicseit, süteményeit, amit természetesen később nem ettek meg. El is nevezték a szobánkat „de luxe” kategóriásnak, mert az övékkel ellentétben hűtő, nyitható ablak és tévé is volt benne. Nem mindenki ilyen szerencsés, már abban a tekintetben sem, hogy milyen szobatársat kap. Aki oroszul tud (Krum), az jól jár, jelen esetben én, de a kézzel-lábbal mutogatás és félig-angol-orosz szavak használata is gyakori volt. A szappanízű uborkáért és bolgár gyógyfüves teáért kárpótol a kellemes társaság, a sok nevetés és a tenger közelsége.  No meg a tanárnő reggelije, amit én ehetek meg, mert neki az nem ér meg annyit, hogy fél órával előbb keljen fel érte. 9-kor már előadások és szemináriumok következnek, de a körülmények nekünk kedveznek, mert csak egy folyosónyi távolságra van a kollégium épülete. Gyorsan mindenki ruhát, zoknit húz, ugyanis a 19°C-osra beállított klímát még esőben sem kapcsolják ki. Apropó eső. Volt már ilyen a nyári egyetemek történetében, hogy esőben kellett tartani a foglalkozásokat? Velünk még ez is előfordult, de egy-két nap után újra kisütött a nap és igazi bolgár kánikulában „tanulhattunk” tovább. Az előadások, szemináriumok után (ahol megtapasztalhattuk a különböző nemzetek agilitását és vérmérsékletét) az ebéd következik. Az uborkaleves, a csakis kizárólag kulturális háttérismeretekkel értelmezhető sütemény újabb kulináris élvezetet nyújt, és Natasa, az orosz központ tanára, mindent készségesen elmagyaráz, mindenben segít, még fel is vezet az emeleti könyvesboltba, hogy orosz metodikai könyveket vehessek magamnak. A délután a pihenésről és a kulturális programokról szól. Előtte azonban irány a strand! Úgy látszik, a szuper hullámokat csak mi magyarok élvezzük, a bolgárok csak napoznak és selfieznek, a román lányok pedig egy Szűz Mária ikont hímeznek a homokban. A strandra már lejutni is külön élmény, 2 leváért libegővel utazhatsz, úgy, hogy a strand a végállomás. Az alattunk elterülő dzsumbuj és hiperszuper magánüdülők váltakozásának szekvenciája még a felszálláskor elsápadt lányok képzeletét is elragadja. Ezt a megoldást másodszor azonban már csak a tanárnő és Veronika vállalja velem. Bejutni Várna központjába szintén érdekes. A 75-éves nyugdíjas nénik „kontrollkák” (ellenőrök) halált megvető bátorsággal verekszik át magukat a tömegen és szedik be a 2 leva és 10 sztotinkás menetdíjat. A kalózhajó már vár minket Várna kikötőjében. Pertut inni Samonyina professzor asszonnyal, majd egy sztriptíz keretében visszaszerezni a kalózlány által ellopott, már többnapos lábszagú cipőmet igazán felemelő élmény. Hazafelé vár a busz és az egész csapat egyként zendít rá a Katyusára oroszul. Lassan elérkezünk az utolsó naphoz, a hivatalos záróünnepséghez, ahol hruscsovi hosszúságú beszédeket kell végighallgatnunk, de azért egyben öröm is átvenni a tanúsítványt az egyhetes nyári egyetemről, ami azóta is kint lóg a szobám falán.

 És végül, miért érdemes Várnába jönni?

 Azért, mert rengeteg emberrel ismerkedhetsz meg, tényleg használhatod az orosz nyelvet éjjel-nappal, izgalmasabbnál izgalmasabb programokon vehetsz részt, megnézheted a grúz lányok erotikus táncát, azt, ahogy egy bolgár sámánnő parázson sétál keresztül egy ikonhoz fohászkodva, kétórás transzferút a burgaszi repülőtérre hányingerrel és halálfélelemmel vegyítve (vajon elalszik-e a sofőr, míg odaérünk vagy nem?) És ha nagyon szerencsés vagy, mint én, akkor még a pilótafülkébe is bemehetsz, mert a Burgasz-Budapest járat pilótája véletlenül éppen a volt osztálytársad apukája.

Mindez nem jöhetett volna létre olyan jó partnerek nélkül, mint: Veronika, Marianna, Dóri és a tanárnő: Gyimesi Zsuzsa.

Minden leendő orosztanárnak egyszer életében részt kell vennie a várnai nyári egyetemen, és azt gondolom, aki nagyon akar, annak lesz erre a következő években is lehetősége, köszönhetően a várnai egyetem tanárainak, Galina Samonyinának, a várnai Orosz Központ vezetőjének és a «Фонд Русский Мир»-nek.