|
A Nobel-díjas író, Alekszandr Szolzsenyicin idén decemberben töltené be 100. életévét. Ebből az alkalomból október 11-én a Magyar–Orosz Művelődési és Baráti Társaság megemlékezést rendezett a Nemzetek Házában.
A beszélgetésen Soproni András, Szolzsenyicin műveinek magyar fordítója, valamint Nanovfszky György rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövet, Szolzsenyicin személyes ismerőse vett részt.
Soproni András a „GULAG szigetvilág” című mű keletkezési körülményeiről, tamizdat kiadásairól és a regény magyar nyelvű kiadványairól is beszélt. Felszólalásának szakmailag legérdekesebb része a műfordítás nehézségeiről szólt: a lágernyelv magyarításáról, a mű stilisztikai sokrétűségéről, valamint az orosz – helyenként szintén lágernyelvi – szólásmondások nyelvi átültetéséről.
Nanovfszky György moszkvai nagyköveti éveiről mesélt, amikor kapcsolatokat épített a magyar és orosz nép között, s missziója részeként aktívan kereste a frissen hazatelepült Szolzsenyicin társaságát. Elmesélte, hogy milyen módon sikerült megközelíteni az egyébként zárkózott ember hírében álló írót, s miként vendégelte meg őt és több ország moszkvai nagykövetét a magyar követségen.
A beszélgetés megmozgatta a hallgatóságot, hiszen sokan vannak, akiket a GULAG tematikája személyesen is érint, s így a mai napig hálásak a munkatáborok krónikásának.
Mészáros Zsófia
|
