2019. május 23-án este hétkor elérkezett„A Színház Éve”programsorozat májusi állomása, amely eddigi színházi Odüsszeiánk legjobb élménye volt. Az Örkény István Színházban voltunk,és Makszim Gorkij A mélybencímű drámáját tekintettük meg.
Ha a cím nem ismerős, az nem véletlen: amű eddig Éjjeli menedékhelyként volt ismert Magyarországon. Ez azonban nem volt hű az eredeti orosz elnevezéshez,s csak Radnai Annamáriának, az új fordítónak köszönhetően lett az új cím Gorkij eredetijének magyar tükörfordítása. A szöveg frissítése kifejezetten jót tett a darabnak. A műfordító úgy ültette át a gorkiji textust magyar nyelvre, és ráadásul egy bő száz évvel későbbi környezetbe, hogy egyáltalán nem hangzott modorosnak vagy túlságosan stilizáltnak.
Az alakítások kivétel nélkül hibátlanok voltak, s Ascher Tamás is remekelt rendezőként. A színpadra-állítás és a fordítás szellemisége hasonló volt: azt lehet mondani, hogy bármelyik budapesti közterületen el lehetne képzelni olyan interakciókat, amilyeneket a színházban láttunk.A mai magyar valóságban, ahol a stabilan növekvő szegénység rendszeresen kriminalizálva jelenik meg, és az alsóbb társadalmi rétegek életének torzított képét össznépi szórakozásra kínálja fel a média, példaértékű volt az előadás megközelítési módja.A darab ugyanis a maguk valójában, sajnálkozás nélkül, mégis érzékenyen jelenítette meg korunk szociális mélységeit a gorkiji kulcsmondatnak megfelelően, miszerint az embert elsősorban tisztelni kell.
Mészáros Zsófia
|
