| Ha július, akkor a Ruszisztikai Központ hagyományosan az „Orosz kultúra nyári csemegéit” kínálja hétfő esténként mindenkinek, aki szeretné csillapítani nyári kulturális éhségét. Egy rock-történeti, egy sporttörténeti és egy abház történeti film után a programsorozat 2019. július 22-i záró vetítésén visszatértünk a jelenbe.
Vlagyimir Kott „Mélyhűtött ponty” című filmje könnyed, mesés, szatirikus lezárása volt négyhetes filmkóstolónknak.
Az alaphelyzetet akár tragikusnak is mondhatnánk: egy vidéki házában egyedül, szerényen éldegélő néni, Jelena Mihajlovna halálos diagnózist kap: megtudja, hogy a vég bármelyik pillanatban eljöhet. Ám a halál gondolata látszólag egyáltalán nem rázza meg. Sőt, miután rosszulléte miatt rég nem látott fia, Oleg is felbukkan egy rövid időre, új erővel kezd tevékenykedni: mindent megtesz azért, hogy úgy intézze saját halálát, hogy a lehető legkevesebb gondot okozza rendkívül elfoglalt gyermekének. Felkerekedik tehát, és megveszi saját koporsóját, megfőzi a menüt saját halotti torára, sőt… A film bővelkedik abszurditásban és fekete humorban, hiszen olyan lelkesedéssel senki nem szokott készülni saját elmúlására, mint hősünk.
Ám a halált nem lehet csak úgy kijátszani: hiába szűnik meg Jelena Mihajlovna létezni az állam számára, hiába a sok készülődés, a várva várt vég nem jön. A villám nem csap belé, és – ki tudja miért – legjobb barátnőjét, Ljudmilla Petrovnát sem viszi rá a lélek, hogy szívességből megfojtsa. Annyi hozadéka azért van a kalandnak, hogy Ljudmilla Petrovna értesíti Oleget, aki hirtelen ráeszmél arra, hogy mennyi időt elszalasztott édesanyjával.
A film utolsó harmadában rajzolódik ki a mű érzelmi vonulata. Kiderül, hogy Oleg nem csak munkaholizmusa miatt nem látogatta édesanyját, ahogy az is kiderül, hogy a saját temetése előkészítésére sem csak az anyai szeretet vitte rá Jelena Mihajlovnát. Nagy vonalakban körvonalazódik egy-egy meg nem élt élet, az elszalasztott boldogság képe, ám a lezárás, ha kicsit elsietettnek tűnik is, megnyugtató. Az a bizonyos címbéli „mélyhűtött ponty”pedig az egész történetet végigkíséri, s meglepően gazdag szimbolikával segít kibontani az olyan, filmben „feltálalt” témaköröket, mint az élet és a halál, vagy a kívánságok és a realitás egymáshoz való viszonya.
Bár a „Mélyhűtött pontyban” voltak klisék, műfaji tisztázatlanságok és ellentmondások is, alapvetően bájos, szórakoztató alkotást láttunk, s a ruszisztikai filmklub szeptemberi visszatértét elegendő filmélménnyel feltöltekezve várhatjuk.
Mészáros Zsófia
|
